Henrytörvény

Henrytörvény, vagy Henry törvénye, a gázok oldódásának alapelve. Kimondja, hogy egy gáz oldhatósága egy folyadékban arányos a felette lévő gázfázis parciális nyomásával adott hőmérsékleten. Matematikailag: C = k_H P_g, ahol C a folyadékban oldott gáz koncentrációja (mol/L), P_g a gáz parciális nyomása (atm), és k_H a Henry-tényező (mol/(L·atm)). Más megfogalmazásban a p_g és a C közötti kapcsolat is kifejezhető, de az első formát használják leggyakrabban. Az egyenlet közelítő, és diluált oldatokra, alacsony nyomásokra és közel ideális viselkedésre érvényes.

A k_H értéke függ a hőmérséklettől és a konkrét gáz–oldószer rendszertől. Általában a hőmérséklet növelésével csökken az oldhatóság, vagyis a Henry-tényező nő. A valódi rendszerekben a nem ideális aktivitás-koefficiensek és az oldat összetétele is befolyásolja a kapcsolatot.

Gyakorlati alkalmazások: a levegő–víz határfelületén zajló gázoldás és diffúzió leírására használják a környezeti kémia területén, az óceánok CO2-felvételének modellezésében, valamint a szénsavas italok gyártásában. Például 25 °C-on a CO2 oldhatósága vízben kb. 0,033 mol/L per atm, az O2-é pedig kb. 1×10^-3 mol/L per atm nagyságrendű. Fontos megjegyezni, hogy Henrytörvény csak közelítő modell, és nem mindig érvényes nagy nyomásoknál vagy összetett oldatoknál.