oldószert

Az oldószer olyan anyag, amely más anyagokat feloldhat vagy oldott állapotban tarthat. Az oldószerek nélkülözhetetlenek a festékek, ragasztók, tinták és tisztítószerek gyártásában, valamint laboratóriumi és ipari folyamatokban. A legtöbb környezetben vizet és különböző szerves vagy szervetlen oldószereket használnak a kívánt oldhatósági tulajdonságok elérésére. A víz a legáltalánosabb oldószer, de sok esetben magasabb oldószertartalomra van szükség: például acetone (propanon), metanol, etanol, izopropanol, etil-acetát, toluol, xilol, diklórmetán vagy dimetil-szulfó vagy DMSO is gyakori lehet.

A szerves oldószerek lehetnek poláris vagy apoláris jellegűek, így különböző mértékben oldják a poláris és apoláris anyagokat. Jellemző tulajdonságaik közé tartozik a párolgási hőmérséklet és a forráspont, a vízben való oldhatóság, a viszkozitás és a tüzet okozó vagy éghető jelleg. Az oldószereket gyakran kiválasztják a reakciók vagy a tisztítás igényei szerint úgy, hogy a kívánt oldhatóságot biztosítsák, miközben minimalizálják a nem kívánatos oldódást vagy reakciókat.

Biztonság és környezetvédelem szempontjából az oldószerek számos kockázatot hordoznak: tűz- és gyulladási veszély, belélegzési és bőrkárosodási kockázat, valamint környezeti hatások, például levegőminőség-romlás és vízszennyezés. A tárolásnak és használatnak megfelelő szellőzés, tűzvédelmi intézkedések, személyvédő felszerelés és hulladékkezelési szabályok szükségesek. Az oldószereket gyakran különleges hulladékként gyűjtik és ártalmatlanítják vagy visszanyerik.

A szabályozás gyakran kiterjed a veszélyes anyagokra, például a megfelelő címkézésre (CLP), regisztrációra (REACH) és a VOC-tartalom korlátozására. A biztonságos használathoz gyakran szükséges a részletes biztonsági adatlap (SDS) áttanulmányozása, a készítmények megfelelő tárolása és a környezeti hatások mérséklése.