olajfajták

Az olajfajták a különböző növényi és állati eredetű zsíros folyadékok összefoglaló neve. Ezeket élelmiszeriparban és konyhában egyaránt használják, de ipari és kozmetikai célokra is előfordulnak. Az olajok íze, állaga és felhasználási módja nagyrészt a származási forrásból, a feldolgozás módjából és a zsírsav-összetételből adódik.

Feldolgozás szerint megkülönböztethetők a hidegen sajtolt (vagy nyomás alatt előállított) és a finomított olajok. Hidegen sajtolt olajak jellemzően gazdag íz és illat terén, gyakran érzékenyebbek a fényre és melegítésre. Finomított változataik semlegesebb ízűek és magasabb füstponttal rendelkeznek, így sütésre és magas hőmérsékletű főzésre egyre alkalmasabbak. Zsírsav-összetételük alapján lehetnek egyszeresen telítetlenek (például olíva- és repceolajok), vagy többszörösen telítettek (napraforgó- és szójaolaj). Különleges típusok léteznek magas olajsavtartalommal rendelkező növényekből, amelyek stabilabbak melegítés hatására.

Ismert olajfajták közé tartozik az olívaolaj (különösen az extra szűz változat), a repceolaj, a napraforgóolaj, a szójaolaj és a kukoricaolaj. Ezen felül elterjedtek a mandula-, dió-, mogyoró- és avokádóolajok, melyek jellegzetes ízt és textúrát adnak ételeknek. Az olajokat gyakran használják salátákhoz, kenyérrel tűzdeléshez vagy sütés-főzéshez; a választás során figyelembe veszik a füstpontot, az ízt és a tárolhatóságot.

Tároláskor az olajat fénytől védett, lezárt üvegben, hűvös és száraz helyen érdemes tartani. A lejárati idő és a minőség romlásának jelei közé tartozik az illat vagy íz megváltozása, illetve oxidált jellege. Ha ilyen jelek észlelhetők, az olaj használata kerüljön.