napraforgó

Napraforgó (Helianthus annuus) az Asteraceae családba tartozó egynyári növény. A növény általában magas, egyenes szárú; levelei nagyok és zöldek. A virágzata fejecske, amelyet sárga virágkelyhek vesznek körül, középpontjában pedig a magok alakulnak ki. A fejben képződnek a magok, amelyeket étkezési célra és olajgyártásra egyaránt termelnek.

Őshazája Észak-Amerika; a bennszülött népek már évszázadokkal ezelőtt termesztették. Európába a 16. században került, onnan pedig világszerte elterjedt. Ma az egyik legfontosabb olajos növény.

Használat: a magok élelmiszerként fogyaszthatók nyersen, pörkölve vagy sósan; a magokból sajtolható napraforgóolaj közismert étkezési és ipari olaj. Az olaj gazdag egyszeresen és többszörösen telítetlen zsírsavakban, E-vitaminban. A megmaradó héj- és törmelékrész lisztként vagy állati takarmányként hasznosítható.

Termesztés: napfénykedvelő növény, jó víz- és tápanyagigényű, laza, jól drainage talajban fejlődik legjobban. Vetése általában tavasszal történik, a magokat sekélyen, 2–3 cm mélyen, a sorok közötti távolságot pedig 45–90 cm-re állítják. Betakarítás általában az érés végén történik, amikor a fej teljesen száraz, a magok pedig érettek.

Ágazati jelentőség: számos olajos és dísznövényváltozat létezik; a kereskedelmi kultúrák között a napraforgó nagy mennyiségben termesztett növény. Globálisan fontos olajos növény, és Magyarországon is hagyományos gazdasági növény.