növénymaradványok

Növénymaradványok a múltbeli környezetekből fennmaradt növényi részeket és nyomokat jelentik. A paleobotanában és archeobotanában ez a fogalom magába foglalja mind a makro- (növényi részek, például levelek, szárak, farészek, magvak, termések, gyökerek, lenyomatok, szén) mind a mikromaradványokat (pollen, spórák, phytolithok, cutikulális elemek). Ezek lehetővé teszik a korábbi növényzet, a környezet és az éghajlat rekonstruálását, és hozzájárulnak a növények evolúciójának és földrajzi elterjedésének megértéséhez.

Típusok és példák: Makro-maradványok közé tartoznak a jól megőrződött levelek, szárak, fásszövetek, magvak és lenyomatok, valamint a szénhez hasonló karbonizált maradványok. Mikromaradványok között szerepel a pollen, spórák, phytolithok és cuticulák. Ezek együttesen lehetővé teszik a növényi közösségek összetételének és a környezeti feltételeknek a vizsgálatát.

Megőrzés és feltételek: A maradványok megőrzése függ a lerakódás körülményeitől, például víz alatti, oxigénmentes vagy ásványi anyagokban gazdag üledékekben, illetve üledékképzési gyorsasággal. Különösen értékesek a lápok, tónemellett és fosszilis szenek rétegei, ahol hosszú időre fennmaradhatnak.

Kormeghatározás és elemzés: Relatív kormeghatározásra a rétegzettség ad alapot; abszolút dátummal pedig például szén-darabszámlálás (14C) alkalmazható organikus anyagokra, gyakran együtt palynológiai és isotópelemzésekkel a környezeti feltételek feltárására.

Alkalmazások és jelentőség: Növénymaradványok nélkülözhetők a korábbi növényzet és éghajlat visszaállításához, a növényfajok evolúciójának vizsgálatához, biogeográfiai összefüggések feltárásához, valamint az archeológiai környezet- és étrendkutatásokhoz.

Korlátok: Megőrzésük gyakran szelektív és környezeti függő, identifikálásuk és taxonómiai szintre történő pontos meghatározásuk korlátozott lehet, különösen töredezett vagy hiányos maradványok esetén.