szárak

Szárak a növények föld feletti tengelyét képezik, amelyek a levelek és a virágok rögzítését, valamint a vízben oldott ásványi anyagok és a fotoszintézis termékei szállítását biztosítják. Fő feladatuk a testtartás biztosítása és az anyagáramlás útvonalainak létrehozása. A szárak lehetnek rövid életűek vagy élettartamuk végéig megőrzöttek, vastagságuk pedig fajta- és körülmények függvényében változik.

Anatómiai szempontból a szár általában három részre osztható: külső réteg az epidermisz (gyakran vékony védelemmel), a középső kéreg, és a belső vaszkuláris köteg, amely xylemet és floemet tartalmaz. A kötegek elrendezése taxonától függ: a diófafélékre emlékeztető növényeknél körkörös vagy gyűrűs elrendezés található, míg a monocoták kötegei gyakran szóródnak.

Primer növekedés során a csúcsmerisztéma tevékenykedik, ami a szár hosszának növekedését eredményezi. Sok lombos növénynél később másodlagos növekedés is megjelenik, amelyet a kambium tevékenysége hoz létre, és a szár vastagságát növeli.

Szárak típusai közé tartoznak a herbaceus (lágy) szárak és a fás szárak. Számos módosulás szolgálja a növények életmódját: stolonok (felszíni futók), rhizomák (föld alatt futók), tuberek (tároló szárak, például burgonya gumója). Kúszó vagy mászó növények gyakran támasztó vagy kapcsoló szerveket használnak, és a szárban előfordulhatnak tüskék is.

Ökológiai és gazdasági jelentősége abban áll, hogy a szárak biztosítják a tápanyag- és vízszállítást, a növény életmódjának alkalmazkodását és a fényhasznosítás optimalizálását. Példák közé tartozik a gabonanövények merev szára és a burgonya tároló tuberje. A szárak vizsgálata hozzájárul a növények életmódjának és alkalmazkodóképességének megértéséhez.