növényfajok

Növényfajok a taxonómia alapegységei. Egy faj olyan populációk összessége, amelyek természetes körülmények között szaporodva meddő vagy meddő utódokat hozhatnak létre, és közös genetikai valamint morfológiai jegyekkel rendelkeznek. A faj meghatározása eltérő elméletek szerint történhet: a biológiai fajelmélet a természetes szaporodási korlátokra, a morfológiai és a phylogenetikai megközelítés pedig külsejüket vagy öröklődő genetikai jellemzőiket veszi figyelembe.

A növényfajok sokfélesége megfigyelhető minden élőhelyen, a szárazföldtől a vizekig. Jelenleg több mint 390 000 növényfaj ismert és leírt, és a szám folyamatosan változik a felfedezések és taxonómiai felülvizsgálatok hatására. A rendszerezés hagyományosan négy fő csoportba sorolja a növényeket: mohák és harasztok (zárvateső növények nélküli csoportok), nyitvaterjűek és zárvaterjűek. A zárvaterjűek közé tartoznak a virágos növények, amelyek terméseikben zártan hordozzák a magokat.

Környezeti szerepük alapvető: a növényfajok fotoszintézissel elsődleges energia- és biomasszaforrást adnak, stabilizálják az ökoszisztémákat, és számos élőlény számára táplálék- vagy élőhelykínálatot biztosítanak. Emellett gyógyszer- és ipari alapanyagokat szolgáltatnak, és hozzájárulnak a szén-dioxid megkötéséhez.

Kihívások és megőrzés: élőhelyvesztés, klímaváltozás, túlhasználat és invazív fajok egyaránt veszélyeztetik a növényfajokat. Megőrzési intézkedések közé tartozik a védett területek kialakítása, ex situ megőrzés botanikus kertekben és magbankokban, valamint in situ megőrzés a természetes élőhelyeken.