növényfedések

Növényfedések (növényfedő rétegek) a növények külső felületét borító sejtrétegek és rétegek összessége. Ide sorolhatók a leveleket, szárakat, terméseket és gyökereket körülvevő külső burkolatok. Funkcióik közé tartozik a vízveszteség mérséklése, a mechanikai védelem, valamint a patogének és kártevők elleni védelem, továbbá a gázcserével és anyagátvitellel kapcsolatos folyamatok befolyásolása.

Fő összetevői közé tartozik az epidermisz (a legkülső sejtréteg), a kutikula (viaszos bevonat a felületen), és a felületi rétegek által létrehozott viaszos réteg. A felületet kiegészítheti a trichomák (szőrzetek), amelyek mechanikai védelemmel és a párolgás csökkentésével járulnak hozzá; fás növényeknél a periderm vagy korkéreg biztosít külső burkolatot. Gyökereknél a gyökérfedés és a gyökérszőrök is részt vesznek a védelemben és a vízfelvételben.

Funkciók közé tartozik a párologtatás csökkentése, UV-védelem, mechanikai védelem és a kórokozók, kártevők elleni védelem. A fedés szerkezete nagymértékben alkalmazkodik a környezeti feltételekhez: száraz környezetben vastag kutikula és gyakori trichomák, illetve peridermes képződmények alakulhatnak ki. Ezek az adaptációk segítik a növények túlélését és termőképességét.

Jelentősége van mind az ökológiai megértésben, mind a mezőgazdaságban: a növényfedések minősége és szerkezete befolyásolja a gyümölcsök minőségét és tárolhatóságát, valamint faj-azonosítást is segítheti a taxonómiai megfigyelésekben. Kutatások a bőrzet fejlődésének dinamikájára irányulnak, hogy megértsék a növények környezeti stresszhez való alkalmazkodását.