nyirokúton

Nyirokúton című témakör a nyirokrendszer egyik közvetítő jellegű folyamatait és érhálózatát írja le, amely az interstitiális folyadék visszaforgatásában, az immunvédelemben és a zsírok felszívódásában játszik szerepet. A nyirok útján (nyirokútjain keresztül) szállított nyirok a szövetek közötti folyadékból, sejtes elemekből és fehérjékből áll, és végső soron a vénás környezetbe kerül.

Strukturálisan a nyirokút rendszerének fő elemei a nyirokkapillárisok, amelyeken keresztül a folyadék a környező szövetekből bejut a nyirokrendszerbe; ezt követik az afferens nyirokútvonalak és a nyirokcsomók (nyirokcsomók) szűrőfunkciója; majd az efferens nyirokútágak és a nyirokcsomókon keresztülhaladó útvonalak. A nyirokcsomókban az idegen anyagokat és kórokozókat felismerő immunsejtek végzik a szűrést. A nyirok a nagyobb nyiroktömlőkbe, majd nyirokcsatornákba gyűrűzik, végül a törzsekhez és az erekhez vezet: jobb nyirokút (jobb felső negyed) a jobb ívív felszívásáról, a torok-nyaki és emésztőcsatornát érintő nyirokcsatornák pedig a thoracicus lágép felé tartanak.

Funkciói közé tartozik a szövetek folyadéktartalmának visszafolyatása, az immunrendszer felderítő és válaszkészítő működése, valamint a vékonybél zsírok felszívódásának, a chyle transzportjának biztosítása.

Klinikai összefüggésben a nyirokrendszer zavara lymphedemához vezethet, nyirokvezeték-elzáródás vagy gyulladás (lymphangitis), illetve fertőzések kezelésének nehézségeihez vezethet. Diagnózisban alkalmazhatók nyirokoscintigrafia és MRI-nyirokrovizsgálat, amelyek a nyirokáramlás útvonalait és a szűkületeket, elzáródásokat feltárják.