nyirokcsomókon

A nyirokcsomók a nyirokrendszer legfontosabb szűrőrendszerei, és a testben számos helyen előfordulnak, például a nyakon, a hónaljban és az inguinális tájékon. Feladatuk a nyirok szűrése a kórokozók, idegen anyagok és tumor-sejtek felismerése érdekében, valamint az immunválasz koordinálása: a beérkező anyagokra B- és T- sejtek reagálnak, és antitestek vagy immunválaszok alakulhatnak ki.

Szerkezetükben a cortexben B-sejtek koncentrálódnak immunológiai képzésre, a paracortexben pedig T-sejtek futnak össze, míg a medullában gyűrűsödnek a nyiroksejtek és a különböző sejttípusú csoportok. A nyirokerek közül az afferens végek a nyirokcsomóba vezetik be a nyirokfolyadékot, amelyen keresztül a limfociták találkozhatnak kórokozókkal; az efferens ereken keresztül pedig a nyirok kiszűrt anyagokkal a nyirokahordozó rendszerbe vagy a vérkeringésbe távozik.

Klinikai jelentősége széleskörű: a nyirokcsomó-megnagyobbodás gyakori tünet fertőzésekben (például felső légúti fertőzés, mononukleózis, tuberkulózis), de autoimmun betegségek vagy malignus folyamatok, köztük nyirokrák (lymphomák) és áttétek is okozhatják. Az érintett területen észlelt duzzanatot orvos értékeli, és szükség szerint képalkotó vizsgálatokkal, illetve biopsziával pontosítja az okot.

Diagnózis és kezelés: fizikális vizsgálat, ultrahang, CT vagy MRI segíthet a nyirokcsomók állapotának meghatározásában. Biopszia (excisionalis vagy tűbiopszia) szükséges számos esetben a rosszindulatú folyamatok kizárására vagy megerősítésére. Kezelés attól függ, hogy a panaszokat okozó ok mi: fertőzés esetén általában tüneti vagy célzott antibiotikus terápiát adnak; autoimmun betegségekben gyulladáscsökkentők is szóba jöhetnek; lymphoma esetén onkológiai kezelés, műtét vagy kombinált terápiák alkalmazhatók, és a prognózis a diagnózistól függ.