neurofiziológiában

A neurofiziológia a központi és perifériás idegrendszer funkcióinak vizsgálatával foglalkozó tudományág, amely az idegsejtek elektromos és kémiai jelátvitelének megértésére törekszik. A szintézis keretében a sejtbiológiától a komplext idegrendszeri hálózatok működéséig terjedő kérdéseket tárgyalja, és kiemelten foglalkozik a memránpotenciálok, az akciós potenciálok és a szinaptikus átviteli folyamatok mechanizmusainak feltárásával.

A neuronális működés alapjai közé tartozik a membránpotenciál, a membránon átfolyó ionáramok és a különböző ioncsatornák szerepe az excitáció és a depresszió szabályozásában. Az akciós potenciál gerjesztése és terjedése lehetővé teszi az információ gyors továbbítását és a hosszú távú plaszticitást, amely a tanulás és az emléknyomok kialakulásában játszik szerepet. A szinaptikus átadás kémiai jeleken keresztül történik, amelyet neurotranszmitterek közvetítenek a pre- és posztszinaptikus membrán között. A neurofiziológiában fontos a neuronális hálózatok és rendszerek szintjén vizsgálni a szenzoros, motoros és kognitív funkciók összekapcsolódását.

Módszertanilag a neurofiziológia in vitro és in vivo megközelítéseket használ. Ipari és klinikai környezetben alkalmazzák a patch-clamp, intracelluláris és extracellularis felvételeket, valamint a EEG-t, MEG-et, EMG-t és idegvezetéses vizsgálatokat. Emellett információt nyújtanak a funkcionális képalkotó eljárások, például az idegi aktivitás korrelátainak vizsgálata és a számítógépes modellezés, amelyek segítik a mechanizmusok megértését.

Klinikailag a neurofiziológia diagnosztikai eszközöket nyújt például epilepszia, neuropátiák, neuromusculáris betegségek és idegrendszeri sérülések esetén. További alkalmazások közé tartozik a neuromoduláció, a rehabilitációs területek és az anesthesiológiai monitorozás, amelyek heurisztikusan segítik a terápiás döntéseket.