mélységélesség

A mélységélesség a fotózási felvételen az a tartomány, amelyben a tárgyak elfogadható élességgel látszanak. A fókuszált pont körül előre és hátra eső távolságokban található részletek élessége egyidejűleg változik, és ezt a tartományt értelmezzük mélységélességként.

A mélységélességet befolyásoló fő tényezők: a fókusztáv f (mm), a rekeszérték N (f/), a tárgytól vett távolság s és a körkörös zavaró átmérő c (CoC). A szenzor mérete is módosítja a CoC-t, így hatással van a DOF-ra. Ezen tényezők kölcsönhatása miatt ugyanaz a beállítás más és más mélységélességet eredményezhet különböző kameráknál.

Általános szabály, hogy a széles rekesz (kisebb f/ szám) sekély DOF-et eredményez, és a téma kiemelkedik a gyakran elmosódott háttérrel. Kisebb rekesz (nagyobb f/ szám) mélyebb DOF-ot ad. Hosszabb fókusztávok és közelebb álló tárgyak általában vékonyabb DOF-et hoznak; távolság növelése növeli a DOF-ot.

Hyperfókusz-távolság: olyan fókusztáv, amelynél a kép végtelen felé eső élességi tartománya is elfogadható. Közelítő becslés: H ≈ f^2/(N c) + f, ahol f a fókusztáv, N a rekeszérték, c a körkörös zavaró átmérő. Ez praktikus eszköz a tájfotózáshoz.

Gyakorlati következtetések: táj- vagy épületfotózásnál gyakran törekednek a nagy DOF-re; portréknál pedig a sekély DOF segít a téma kiemelésében. A fókuszpont megválasztása és a rekesznyílás kiválasztása határozza meg a kívánt élességet.