mélyinterjúk

Mélyinterjúk a kvalitatív kutatások egyik módszertana, amely során alaposan feltárnak egy-egy személy élményeit, vélekedéseit és motivációit egy kötetlen vagy félig strukturált beszélgetés során. Jellemző rájuk a nyílt, hosszabb kérdések használata, a feltáró jelleg és a kutatási kérdés körüli mélybevitel. A cél a kontextusból és az egyéni tapasztalatokból fakadó rétegzett megértés.

A módszertanban a tervezés, a mintavétel és az adatelemzés szoros összefüggésben állnak. A résztvevők kiválasztása gyakran célzott (purposive) vagy teoretikus mintavétel alapján történik; interjúalapként gyakran egy félig strukturált interjú-útmutató szolgál, amely nyitott kérdéseket és szabad asszociációt enged. A beszélgetést rögzítik, majd részletes átirat készül, amelyet kódolás és tematikus elemzés követ.

Az interjú formája lehet félig strukturált vagy teljesen strukturálatlan; a hosszabb beszélgetések általában 45–90 percig (vagy ennél hosszabbig) tarthatnak, a téma mélységétől függően. Az adatok elemzése során gyakori a kódolás, a mintázatok és témák azonosítása, és ezek összevetése a kutatási kérdésekkel vagy elméleti keretekkel.

Etikai szempontok közé tartozik a tájékoztatáson alapuló beleegyezés, a személyazonosság védelme és az adatok anonimizálása, valamint a résztvevő jólétének szem előtt tartása. A kutató reflexivitása és a kutatási hatások értékelése, valamint az adatok megbízható, bizonyíték alapú bemutatása is fontos.

Mérlegelve előnyeiket és korlátaikat, a mélyinterjúk értékes forrást nyújtanak a komplex jelenségek megértéséhez, különösen a kontextus- és egyéni szintek feltárásában. Hamarosan általában kismintás mintát igényelnek, és szubjektivitásuk miatt általánosíthatóságuk korlátozott, de mélységükkel és reflexióképességükkel kiválóan egészítik ki a kvantitatív eredményeket.

Gyakori felhasználási területek: társadalomtudományok, antropológia, újságírás, piackutatás, felhasználói élmény kutatása és közpolitikai elemzések.