multiplexelésnek

Multiplexelésnak (multiplexelés) nevezzük azt a technikát, amely során több jel vagy adatfolyam osztozik egy közös átviteli közegen úgy, hogy egyidejűleg több forrást szolgál ki. Célja a kapacitás hatékonyabb kihasználása, a költségek csökkentése és a rendszerek teljesítményének növelése.

Az alapelvek szerint a jel(ek) megosztják a rendelkezésre álló sávszélességet vagy időt, és a vevő oldalon demultiplexerrel visszaállíthatók az eredeti adatok. A multiplexelésnek több fő típusa ismert. A frekvencia-osztású multiplexelésnél (FDM) különböző jel(készletek) saját frekvenciasávot kapnak a közös közegen. Az idő-osztású multiplexelésnél (TDM) egyetlen sávot osztanak fel időcsatornákra, amelyeket a források váltakozva használnak. A hullámhossz- vagy spektrális multiplexelésnél (WDM) különböző hullámhosszú fényhullámokat használnak ugyanazon optikai szálon. A kódolt multiplexelésnél (CDM/CDMA) pedig azonos frekvencián vagy időben, de különböző kódokat használnak, hogy a jelek egymástól elkülönüljenek.

A felhasználás magában foglalja a telekommunikációs hálózatokat, televíziós és rádiós adásokat, valamint a fiber-optikus gerinchálózatokat és a digitális hálózatokat. A multiplexelés növeli a sávszélesség-kapacitást és csökkenti a költségeket, ugyanakkor nagyobb rendszerszintű összetettséget, pontos szinkronizációt és zavarfigyelést igényel, különösen a jelzaj és a jel-interferencia kezelése érdekében.