összetettséget

Összetettség a rendszerek azon tulajdonsága, hogy sok kölcsönható részből állnak, és viselkedésük nem adható vissza pusztán a részek összegzésével. Az összetett rendszerekben a kapcsolatok nemlineárisak lehetnek, visszacsatolásokkal és alkalmazkodással, és gyakran emergens tulajdonságok jelennek meg több szinten és skálán.

A szó a „összetett” és a képző „-ség” összekapcsolásából származik; a mindennapi nyelvben az összetettség a bonyolultság, mélység és rétegzettség fogalmát ötvözi. Tudományos kontextusban a kifejezés gyakran a rendszerek viselkedésének megértésére utal, míg a „komplexitás” kifejezés inkább a formális vagy elméleti kereteket jelöli.

A komplexitás-tudomány olyan terület, amely a sok elemből álló, hálózatos, adaptív rendszerek dinamikáját vizsgálja. Jellemzők közé tartozik a nemlineáris kölcsönhatás, önszerveződés, visszacsatolások és többtípusú idő- és térbeli skálák. Módszerei közé tartozik a szimuláció, hálózatelemzés és adatelemzés.

Gyakorlati példák közé tartoznak az ökológiai rendszerek, gazdasági és városi rendszerek, vagy szoftverarchitektúrák. Az összetettség megértése segíthet a rendszerek közti összefüggések feltárásában és az emergens jelenségek szemléltetésében, ugyanakkor a predikciót és a kontrollt is nehezítheti.