motivációvesztés

Motivációvesztés, vagy amotiváció, olyan állapot, amelyben egy személy szinte teljesen elveszíti a tevékenységek megkezdésére vagy fenntartására irányuló hajlandóságát. Nem egyszerűen rossz hangulat vagy kisebb motiváció, hanem tartós vagy ismétlődő csökkenés a cél- és cselekvésorientált viselkedésben. Gyakran érinti a munkát, iskolát, személyes kapcsolatok vagy önkiszolgálás területeit, és összefügghet más mentális vagy fizikai állapotokkal.

Okai között megtalálhatók a depresszió, szorongás, kiégés, krónikus fáradtság, alvászavarok, testi betegségek, és bizonyos gyógyszerek vagy szerhasználat. Egyszerre lehet tünet és kiváltó tényező, és gyakran összefonódik az önhatékonyság vagy a jelentésérzet hiányával is.

Tünetek közé tartozik a kezdeményezés és a kitartás hiánya, a feladatok elindításának és befejezésének nehézsége, a halogatás, alacsony energia és csökkent visszajelzési érzékenység. A munkahelyen vagy iskolában romlik a teljesítmény, a kapcsolatokban a részvétel visszaeshet, és általános elégedettség csökken.

Értékelése gyakran klinikai interjúkból és önértékelő kérdőívekből áll, amelyek a motiváció szintjét, a céltudatosságot és a funkcionális működést mérik. Fontos a kizárás és a differenciálás más állapotoktól, például depressziótól, fáradtságtól vagy gyógyszerhatásoktól.

Kézelösi megközelítések közé tartozik a mögöttes okok kezelése, a viselkedés-aktiválás, a kognitív viselkedésterápia vagy az ACT, valamint a motivációs interjú technikái. Gyakran hasznos a céltudatos, kisméretű feladatokon alapuló terv, a rendszeres alvás és testmozgás, a szociális támogatás, és a munkahelyi szervezeti beavatkozások a terhek csökkentésére vagy az autonómia növelésére.

Előrejelzés függ az okoktól és az időben megkezdett kezeléstől. Megfelelő beavatkozásokkal a motivációs szint és a funkcionális működés általában javulhat, különösen ha a személy érzelmi és fizikai egészségének más területei is támogatást kapnak.