metaforákban

Metaforákban a metafora egy olyan stilisztikai eszköz vagy nyelvi jelenség, amely egyik szemléleti terület (forrásdomén) alapján ad értelmet egy másik területhez (cél-domén). Így a nyelvi kifejezések nem szó szerint, hanem átértelmezett módon jelennek meg: például az idő pénzként való felhasználása azt sugallja, hogy az idő értékes és korlátozott erőforrás.

A metaforákat a nyelvészetben gyakran a kognitív nyelvészet szemszögéből vizsgálják. Akonceptuális metaforák (conceptual metaphors) szerint a mindennapi gondolkodás alapszerkezetei metaforikus viszonyítások révén épülnek fel. Ezek a viszonyítások segítenek megérteni absztrakt fogalmakat, például az időt, az érzelmeket vagy a vitát úgy, mintha fizikai vagy világosabb területekhez kapcsolódnának. A strukturális metaforák a célodén szerkezetet adnak, az orientációs metaforák pedig térbeli viszonyokkal adnak értelmet például pozitív-negatív vagy fölfelé-lefelé értelmezésekben. Ontológiai metaforák pedig elvont fogalmakat tárgyasíthatnak, például "bizonyíték van a tárgyalásban".

A metaforáknak számos funkciója van: megkönnyítik az összetett elvont fogalmak kommunikálását, érzelmek kifejezését, érdekek és vélemények meggyőzését, illetve irodalmi, retorikai hatást válthatnak ki. Magyar nyelvben gyakran találhatók metaforák például az idővel kapcsolatos kifejezésekben (Az idő pénz), érzelmi állapotokat leíró képekben (vívódik a fejében), vagy jövőre irányuló reményekben (hidat épít a jövő felé). Összességében a metaforákban rejlő mintázatok megértése segíti a nyelv és a gondolkodás mélyebb megismerését.