melléktermék

Mellékterméknek nevezzük azt a terméket vagy anyagot, amelyet egy gyártási vagy feldolgozási folyamat során a fő termék előállítása mellett hoznak létre. A melléktermék jellemzően értékesíthető vagy felhasználható a további feldolgozásban vagy más iparágakban, bár előfordulhat, hogy közvetlen felhasználásra nem alkalmas, s ekkor hulladékká válik, vagy speciális ártalmatlanításra szorul.

A melléktermék és a hulladék közti különbséget annak van‑e gyakorlati felhasználása és az alkalmazandó jogszabályi kritériumok határozzák meg. Az Európai Unió hulladékkeret-rendeleteinek értelmében egy anyag mellékterméknek tekinthető, ha azt a gyártási folyamatból közvetlenül hasznosítják a további lépések nélkül, és megfelel bizonyos környezeti és kockázati feltételeknek. Ekkor nem minősül hulladéknak. Ha pedig ezek a feltételek nem teljesülnek, az anyag hulladéknak számít és a megfelelő hulladékkezelési szabályok vonatkoznak rá.

Példák a melléktermékekre a gyakorlatban: glicerin, amely a biodízel-előállítás mellékterméke; melasz, a cukorgyártás mellékterméke; valamint különböző biomassza‑maradványok, melyeket energiatermelésre vagy állati takarmányozásra használnak fel. Más iparágakban előfordulhat, hogy a melléktermékek közvetlenül vagy további feldolgozás nélkül hasznosíthatók.

Gyakorlati jelentősége: a melléktermékek hasznosítása csökkentheti a hulladékképződést, növelheti az erőforrás-hatékonyságot és új bevételi forrásokat teremthet. Ugyanakkor minőség- és környezeti kockázatok jelentkezhetnek, ezért nyomon követés, minőségbiztosítás és megfelelés szükséges. A körforgásos gazdaságban a melléktermékek elsődleges eszközök a nyersanyagok hatékonyabb felhasználására.

Összegzés: a melléktermék fogalma kulcsfontosságú a modern iparban, mivel lehetővé teszi a termelés oldalán keletkező másodlagos anyagok értékesítését vagy újraalkalmazását, ezáltal hozzájárulva a fenntarthatóbb gyártáshoz.