magány

A magány a társas kapcsolatok hiányának vagy a kapcsolatok érzelmi oldalának elégtelenségének észlelt állapota. A kifejezés a magyar nyelvben általában két formát különböztet meg: érzelmi magány, amely akkor jelentkezik, amikor nem találunk szoros érzelmi kötődést vagy támogatást, és társas magány, amikor a személy nem érzi, hogy közösséghez tartozna. A magány általában negatív élmény, de nem feltétlenül egyenlő a szándékos egyedülléttel vagy a közösségi izolációval, amelyet néha pozitív tapasztalatként értékelnek.

Okai között szerepelhetnek élethelyzetek, mint gyász, válás, költözés, vagy idős korhoz kapcsolódó elszigetelődés; valamint egészségügyi problémák, fogyatékosság, munkakörülmények vagy lakhatási körülmények, és a társadalmi kapcsolatok csökkenése. A modern életmód, a városiasodás és a digitális kapcsolatok gyakran úgy adhatnak érzetet, hogy a tényleges személyes érintkezések hiányoznak.

A magány hatásai közé tartozik a depresszió és a szorongás fokozódása, alacsony életelégedettség, alvászavarok és bizonyos fizikai egészségügyi kockázatok, például fokozott gyulladás vagy szív- és érrendszeri problémák kockázatának növekedése. A kutatások általában megemlítik, hogy a társas kapcsolatok erősítése és a közösségi részvétel csökkentheti a magányt. Mérőeszközök közé tartozik a UCLA Loneliness Scale és a De Jong Gierveld-skála. Megelőző és kezelési megközelítések közé tartozik az aktív társas hálózatépítés, önkéntesség, csoportos vagy egyéni tanácsadás, és a kognitív viselkedésterápia.