lézerszkennelés

A lézerszkennelés olyan mérési módszer, amely lézersugárzás segítségével rögzíti tárgyak és környezetük háromdimenziós geometriáját anélkül, hogy fizikai érintkezésre lenne szükség. Gyakran LiDAR- vagy lézerdiagnosztikának is nevezik, és különösen gyorsan és nagy pontossággal gyűjti az adathalmazokat épített környezetekben, tereptárgyakon vagy kulturális örökségi helyszíneken.

A mérések két fő típusa létezik: földi lézerszkennelés (TLS) és levegőből vagy mozgó állványon végzett mérés (ALS/MLS). A technika időalapú (time-of-flight) vagy fázisszögalapú elven működik, és a szkennerek forgó tükrökkel vagy lineáris mekanizmusokkal pásztáznak. A készülékek gyakran több állásból készítenek felvételeket, amelyeket utólag összefoglalnak és közös koordináta-rendszerbe regisztrálnak.

Az adatok pontfelhő formájában gyűlnek össze: minden pont koordinátákat (X, Y, Z) és jellemzőket, például intenzitást tartalmaz. A több szkennelés összehangolásával és regisztrációval egy földrajzi referencia-keretbe kerül az egész felvétel; szükség lehet célpontokra vagy természetes referenciákra a pontos georeferáláshoz.

A kiadott eredmények között lehet pontfelhő, háromdimenziós háló, texturált 3D modell, illetve digitális domborzatmodell vagy ortofotó. Gyakran használt fájlformátumok: LAS/LAZ, E57, PLY és OBJ.

Alkalmazási területek közé tartozik az építészet és mérnöki tervezés, régészet és kulturális örökség feltárása, erdőgazdálkodás és környezeti monitoring, katasztrófavédelmi helyszínek felmérése, valamint robotika és önvezető járművek.

Előnyök közé tartozik a gyors adatgyűjtés és a nagyméretű, részletes 3D adatok, a non-contact mérés és a nehezen megközelíthető területek feltérképezése. Hátrányok közé tartozik a fényvisszaverődés és átlátszóság okozta hibák lehetősége, az occlusion, valamint a nagy adathalmazok feldolgozásának költsége és igénye. A lézerszkennelés gyakran együttműködik más 3D-gyűjtési módszerekkel, például fotogrammetriával.