régészet

A régészet a múlt emberi tevékenységének nyomait tárgyak, építmények, temetkezések és egyéb anyagi maradványok feltárásával és értelmezésével foglalkozó tudomány. Célja a korok társadalmainak, gazdaságának és kultúrájának megértése a leletek kontextusának rekonstruálásán keresztül. A régészek a leletek összefüggéseit vizsgálják, hogy a múlt eseményeinek és életmódjának összképét felépítsék.

Módszerei közé tartozik a terepmunka és a leletmentés, a részletes dokumentáció és a leletek kontextusának rögzítése. A rétegzettség vizsgálata (stratigráfia), a leletek típus alapján történő rendszerezése (típusmódszer) és a helyszíni feltárások összekapcsolása adja a kronológiát. Dátálási technikák közé tartozik a radiokarbon (C14), a dendrochronológia és a lumineszcencia különböző formái; laboratóriumi vizsgálatok révén nyerhetők információk az anyagok koráról és eredetéről. A bioarchéológiai és archeometriai módszerek pedig az emberi maradványokat és környezeti nyomokat elemzik.

A régészet fő ágai közé tartozik a prehisztorikus régészet, a történeti és klasszikus korokra vonatkozó régészet, valamint az archeometria és a muzeológia. Alágazatok közé sorolhatók a bioarchéológia, a paleobotanika és a zooarchaeológia; emellett kiemelt szerepet kap az örökségvédelem és a közönségkapcsolat, amely a közösségi régészet révén bevonja a helyi közösségeket a kutatásba és a megőrzésbe.

Magyarországon a régészet hagyományosan kutatási és oktatási terület, amelyet egyetemek, kutatóintézetek és múzeumok támogatnak. A feltárások jogi keretei és az örökségvédelem biztosítják a leletek hosszú távú megőrzését és a hozzáférhető tudás megosztását. A régészeti eredmények gyakran nyilvános kiállítások, publikációk és közérthető ismertetők formájában kerülnek közönség elé.