fotogrammetriával

Fotogrammetriával a fényképekből és más kép-alapú adatokból származó mérnöki és geodéziai információk gyűjtése és modellezése értjük. A technika lényege, hogy átfedő felvételekből a parallaxis hatásával térbeli méretek és alakok becsülhetők. A pontos méréshez a kamera belső orientációja és a felvételek közötti elhelyezkedés ismerete szükséges.

A fotogrammetria története a 19. század végére nyúlik vissza. Theodor Meydenbauer munkássága az építészeti fotogrammetria terén jelentős mérföldkő volt, és a légi fotogrammetria fejlődése lehetővé tette a térképezés széles körű alkalmazását, a 3D rekonstrukciók megjelenését.

Módszertan: légi és közeli (földi) fotogrammetria, illetve ezek kombinációja. A folyamat általában felvételek gyűjtésével kezdődik, majd az átfedések alapján belső és külső orientációt határoznak, ezt követi a csomagos kiigazítás és 3D pontfelhő készítése; végül ortofotók és digitális domborzatmodellek készülnek.

Az eredmény lehet 3D modell, pontfelhő, ortofotó, digitális domborzatmodell (DEM/DTM/DSM). A modern feldolgozás Structure from Motion és multi-view stereo technikákkal történik, és automatizált szoftverekkel is végrehajtható.

Alkalmazások közé tartozik térképészet, várostervezés, régészet, környezeti monitorozás és mezőgazdaság. A technológia az utóbbi évtizedben drónokkal, valós idejű automatizálással és szoftverekkel (például Metashape, Pix4D) terjedt el, és LiDAR- vagy radar adatokkal is integrálható.