légzéskimaradásokkal

A légzéskimaradásokkal járó állapotok olyan rendellenességek, amelyekben a légzés részben vagy teljesen leáll a rövidebb vagy hosszabb időre, jellemzően alvás közben. Ezek az epizódok általában ismétlődnek, és az oxigénellátás romlását, nyugtalan éjszakákat és nappali fáradtságot okozhatnak.

Fajták: obstruktív alvási apnoe (OSA) a légutak részleges vagy teljes összeesésével; centrális alvási apnoe (CSA) az agyi jelzések elégtelensége miatt a légzés megszakad; kevert, amely mindkét mechanizmus kombinációja.

Jellemző tünetek és kockázati tényezők: a horkolás, ébredéskor szájszárasság vagy fejfájás, valamint nappali fáradtság vagy koncentrációzavar gyakoriak. Kockázati tényezők közé tartozik a túlsúly vagy elhízás, férfi nem, az életkor előrehaladása, nyaki anatómiai tényezők, dohányzás és alkoholfogyasztás, valamint bizonyos öröklött tényezők és betegségek.

Diagnózis: alvás közbeni vizsgálat poliszomnográfiával (polysomnográfia) vagy otthoni alvási vizsgálattal történik; kérdőíves értékelés, például az Epworth-alvási skála a nappali álmosság mérésére.

Kezelés: a kezelés elsővonala a pozitív nyomású készülékekkel (CPAP vagy BPAP) végzett terápia, amely a légutakat nyitva tartja. Alternatívák közé tartozik fogászati eszközök (mandibula mozgató készülék), életmódváltások (testsúlycsökkentés, alkoholfogyasztás mérséklése, oldalt alvás), és alapbetegségek kezelése; súlyos esetekben sebészeti beavatkozások vagy speciális terápiák merülhetnek fel.

Prognózis és megelőzés: a kezelés általában javítja a tüneteket és az életminőséget, míg a kezeletlen alvási apnoe növeli a hipertónia, szív-érrendszeri események és cukorbetegség kockázatát. Megelőzés: korai felismerés, rendszeres kezelés, valamint testsúly, életmód és egyéb rizikófaktorok mérséklése.