lemeztektonikai

Lemeztektonika, vagy tektonikai lemezek elmélete, a Föld felszínének nagyobb méretű, flókatlanokként mozgatott lemezekhez kapcsolódó geológiai rendszer. Ez az elmélet magyarázza a földrengések, vulkánkitörések, hegymászás és más földtani folyamatok kialakulását. A Föld kérgét több szilárd lemez alkotja, amelyek folyamatosan mozgásban vannak, gyakran egymással ütköznek, elválnak vagy csúsznak egymás mellett.

A lemezek mozgatását főként a felszín alatti konvekciós áramlások hajtják, amelyek a Föld fogyó hőmérsékletének eredményeként alakulnak ki. Ez a folyamat lehetővé teszi, hogy a lemezek elmozduljanak, összetalálkozzanak, vagy elsodródjanak egymástól. A lemezhatárok három típusába sorolhatók: divergáló (elválási), konvergens (összetalálkozási) és szinkron (csúszó) határok. Divergáló határoknál általában középkorallós tenger- vagy óceánmedencék jönnek létre, míg konvergens határoknál hegységek vagy mélyedések alakulhatnak ki. A szinkron határokon, mint például a San Andreas- törésvonalon, a lemezek oldalirányban csúsznak egymás mellett.

A lemeztektonika elmélete alapvető fontosságú a földtudományok számára, mivel összekapcsolja a földfelszíni és a föld belsejében zajló folyamatokat, többet magyarázva a Föld dinamikus fejlődését és változásait.