lebontással

Lebontás olyan folyamatok összessége, amelyek során egy anyag kémiai szerkezete felbomlik vagy egyszerűbb vegyületekre bomlik le. A kifejezést használják a kémiában, biológiában és környezettudományban is, és lehet mechanikus, kémiai vagy biológiai eredetű. Gyakran része a természetes anyagok körforgásának, például a talajban vagy vízben zajló biogeokémiai folyamatoknak.

Biológiai lebontás alatt olyan, mikrobiális és enzimes folyamatokat értünk, amelyek során szervezetek (például baktériumok és gombák) kisebb molekulákká bontják az anyagot. Enzimek által előidézett bontás jellemző példái a hidrolízis és az oxidatív bontás. A lebontás gyorsabban vagy lassabban mehet végbe aszerint, hogy a környezet oxigénes vagy oxigénmentes (aerob és anaerob körülmények) és milyen a tápanyag-ellátottság.

Fontos tényezők a lebomlás ütemében: hőmérséklet, nedvesség, pH, jelenlevő mikrobiális közösség, oxigénellátottság és a bontandó anyag szerkezete. Egyszerűsített szerkezetű szerves anyagok általában könnyebben és gyorsabban lebomlanak, mint összetett polimerek vagy mérgező vegyületek.

Gyakorlati alkalmazások közé tartozik a komposztálás és a szennyvízkezelés, ahol a lebontással járó folyamatok a hulladék csökkentését és az újrahasznosítást szolgálják. A műanyagok biodegradálhatósága és a szennyező anyagok lebomlása különleges figyelmet igényel: bizonyos anyagok csak speciális körülmények között bomlanak le, és közbenső termékként toxikus vegyületek keletkezhetnek.