komposztálás

A komposztálás olyan hulladékkezelési módszer, amely során a zöldségi és kerti szervesanyagok mikroorganizmusok és más szervezetek hatására lebomlanak, végül érett, darabos, föld-szerű anyaggá, amelyet talajjavító anyagként használnak. A cél a szerves hulladék mennyiségének csökkentése és a talaj termékenységének növelése.

A leggyakoribb megoldások közé tartozik a nyílt komposztálás, a komposztáló vagy forgatótartályban végzett aerób lebomlás, a vermikomposztálás, amelyben földigilisztákat használnak a lebomlási folyamat felgyorsítására, és a bokashi eljárás, amely anaerob fermentációval előkészíti az anyagokat. Az egyes módszerek különböző idő alatt érik be és eltérő technikákat igényelnek, de céljuk közös: megőrizni a nedvességet, biztosítani a levegőzést, és fenntartani a mikrobiális aktivitást.

A komposztáláshoz fontos a szén- és nitrogéntartalmú anyagok (például száraz levelek és konyhai maradékok) megfelelő arányának biztosítása, a nedvesség megőrzése és a levegőzés elősegítése. A tipikus arány kb. 25–30:1 szén-nitrogén arány, a nedvesség legyen 40–60 százalék közötti, és időnként megforgatás vagy keverés szükséges. Nem ideálisak hús, zsiradék, tejtermékek és beteg növények, amelyek szaga vagy kártevőket vonzhatnak.

Érett komposzt sötét, földes illatú, szemcsés állagú, és felhasználható a kert talajjavítására, mulcsként vagy termesztőközegként. A komposztálás csökkenti a hulladék mennyiségét, javítja a talaj szerkezetét és tápanyag-visszajuttatást biztosít a növények számára, miközben környezeti terheket is mérsékel.