köhögéscsillapító

A köhögéscsillapító olyan gyógyszer, amely a köhögési reflex központi vagy perifériás útvonalának befolyásolásával csökkenti a köhögést. Fő célja a száraz, ígéretes köhögés mérséklése és a beteg kényelmének javítása, különösen éjszaka. Gyakran enyhíti a zavaró, nem produktív köhögést, de nem gyógyítja meg az alapbetegséget.

Osztályozása szerint beszélhetünk központi hatású és perifériás köhögéscsillapítókról. A központi hatású szerek az agytörzs köhögésközpontjára hatnak, így elnyomják a köhögési reflexet. Például a dekstrometorfán és bizonyos ópiatátszállítások (például kodein) központi hatásúak lehetnek. A perifériás hatású készítmények közvetlenül a légutak irritációját csökkentik vagy a köhögést kiváltó receptorokra hatnak, például benzonatát-származékok. Ezeket a készítményeket gyakran más gyógyszerekkel kombinált köhögéscsillapító készítményekben is megtalálhatók.

A használat főbb szabályai közé tartozik a dózisnak és a javallatoknak való szigorú betartása. Nem adható gyermekeknek 2–4 évesnél fiatalabb korban a legtöbb készítmény, és terhesség vagy szoptatás alatt csak orvosi javaslatra alkalmazható. Köhögéscsillapítót csak a tünetek enyhítésére használjunk, és kerülendő az alkohollal vagy más depresszáns szerekkel való együttes alkalmazás.

Mellékhatások lehetnek álmosság, szédülés, hányinger vagy székrekedés. Opioidtartalmú készítményeknél fennáll a légzésdepresszió és a függőség kockázata. Bizonyos gyógyszerek kölcsönhatásba léphetnek más gyógyszerekkel, ezért érdemes a kezelőorvossal vagy gyógyszerésszel egyeztetni. Ha a köhögés hosszabb ideig fennáll, vagy egyéb tünetek (láz, mellkasi fájdalom, véres köpet) jelentkeznek, orvosi vizsgálat szükséges. A köhögés gyakran fertőzés jele; a köhögéscsillapító csak a tünetek enyhítésére szolgál. Ajánlott alternatív megoldások közé tartozhat a pihenés és a folyadékbevitel bővítése, illetve a méz certain korú felnőttek számára bizonyos helyzetekben nyújthat enyhülést.