kétkerékhajtású

Kétkerékhajtású, vagy kétkerékhajtású jármű olyan hajtáslánc-konfigurációt jelöl, amelyben a motor nyomatéka két kerékre jut, a másik kerék nem kap meghajtást. A meghajtott kerék általában az első vagy a hátsó tengelyen található, ezért a rendszer két fő típusa az elsőkerékhajtású (FWD) és a hátsókerékhajtású (RWD).

Az elsőkerékhajtású rendszert gyakran használják kompakt vagy középkategóriás személygépkocsikban. Ebben a kialakításban a motor és a hajtómechanizmus összpontosítottan a jármű elején helyezkedik el, ami kedvez a helykihasználásnak és az üzemanyag-takarékosságnak. A hátsókerékhajtású változatnál a motor gyakran a jármű elején vagy középen helyezkedik el, a hajtás pedig a hátsó kerekekre kerül.

Előnyök közé tartozik az egyszerű hajtáslánc, kisebb tömeg és alacsonyabb gyártási költség, valamint a gyakran jobb belső térkihasználás és mérsékelt üzemanyag-hatékonyság a kétkerékhajtású rendszerekben. A FWD gyakran jobb tapadást kínál nedves vagy száraz városi utakon a motor tömegének a hajtott kerekek fölötti elhelyezkedése miatt; a RWD pedig dinamikusabb vezetési élményt és jobb vontatási képességet nyújthat, különösen nagy terhelés vagy sportos vezetés esetén.

Hátrányai közé tartozik a korlátozott tapadás csúszós felületeken a hajtott kerekeken, torque steer a FWD esetén és gyengébb terepválaszték a 2WD-hez képest. A 2WD-t gyakran szívják fel a 4WD vagy AWD rendszerekhez képest terepen vagy extrém időjárási körülmények között.

Általános alkalmazásai közé tartoznak a legtöbb személyautó és kompakt jármű elsőkerékhajtású változatai, míg a sportautók közül sok RWD-t vagy meghatározott teljesítmény-típusú hajtást alkalmaz. Az akadálymentes közúti használat és az alacsony költség miatt a kétkerékhajtás továbbra is a leggyakoribb megoldás a glóbusz nagy részén.