készülékház

Készülékház alatt a készülékek vagy rendszerek külső burkolatát értjük, amely mechanikai védelmet, elektromos izolációt és felhasználói érintés elleni védelmet nyújt. Feladata a belső alkatrészek védelme és rendezése, a szerkezet stabilitásának biztosítása, a kábelezés átvezetésének és rögzítésének lehetővé tétele, valamint a környezeti hatásokkal szembeni védelem. Emellett befolyásolja a hőkezelést, a karbantartás hozzáférhetőségét és a megjelenést.

A készülékház funkciói közé tartozik a belső komponensek rögzítése és rendezése, a csatlakozók és kábelek biztonságos átvezetése, valamint por- és nedvesség elleni tömítés. Az IP-szintnek megfelelő védelem gyakran magában foglalja a tömítéseket és a megfelelő anyagválasztást.

Anyagok és kivitelezés tekintetében a készülékházak lehetnek fémből (általában acél vagy alumínium lemez) vagy műanyagból (például ABS vagy PC/ABS). A fémházak általában jobb EMI-szűrést és földelést biztosítanak, míg a műanyag házak könnyebbek és gyártási szempontból rugalmasabbak lehetnek. A belső és külső részeket fedél, oldalfalak, aljzat, rögzítő elemek, tömítőprofilok és kábelbejárók alkotják.

Környezeti és tervezési szempontok szerint kiemelkedő a hőkezelés és a szellőzés megtervezése: ventilátorok, hőátadó elemek vagy hőcsatornák alkalmazása a melegedés mérséklésére. Emellett az EMI-árnyékolás és a megfelelő földelési megoldások fontosak. A készülékházak értékelése gyakran az IP-védettséggel történik, IEC 60529 szerint.

Összességében a készülékház kulcsfontosságú elem a készülék megbízhatóságában, biztonságában és használhatóságában, meghatározza a hő- és elektromos teljesítményt, valamint a termék megjelenését és karbantarthatóságát.