földelési

Földelés, vagy earthing, az elektromos berendezések és vezetékek földhöz történő kötését jelenti annak érdekében, hogy a hibák esetén az érintésvédelmet és a rendszer biztonságos működését biztosítsa. Célja, hogy a hibaáram gyorsan és alacsony impedanciájú útvonalon a föld felé jusson, így a védővezetőkön keresztül a készülékek legyenek elérhetőek és a kapcsolók vagy biztosítékok ki legyenek kapcsolva.

Két alapvető típusa van: védőföldelés és funkcionális földelés. A védőföldelés célja, hogy érintéses hiba esetén a védővezetőkön keresztül legyen biztosított a rövidzárlat-kikapcsolás és a veszélyes feszültség minimalizálása. A funkcionális földelés pedig olyan helyzetekre szolgál, ahol a jel- vagy tápvezetékek stabil referenciát igényelnek vagy zajcsökkentést biztosít, nem pedig közvetlen érintésvédelmi funkciót.

A földelési rendszer alapelemei közé tartoznak a földelőelemek (például földelőcsapok, lemezek vagy mélyföldelő elektródák), a földelővezetékek és az összekötő hálózatok. Ezek biztosítják, hogy a hibaáram alacsony impedanciával a földelési hálózaton át legyen képes távozni, és a berendezések megfelelően védve legyenek. A tervezés és üzembe helyezés európai és nemzeti előírások szerint történik, és rendszerint földelési ellenállást mérnek (például fall-of-potential vagy clamp-on módszerekkel), hogy a stabil és biztonságos működést igazolják.

Karbantartás során figyelmet kell fordítani a korrózióra, nedvességre és a talajváltozásokra, amelyek növelhetik az ellenállást és gyengíthetik a védelmet. Megfelelően méretezett és karbantartott földelési rendszer nélkül nő a balesetek és a berendezések túlzott feszültségre sorolásának kockázata.