koszorúzást

Koszorúzás, a koszorúzást is gyakran használt kifejezés, egy ceremoniális aktus, amely során koszorúkat vagy virágos koszorúkat helyeznek el sírokon, katonai vagy emlékműveken, hogy a halottakat, illetve egy történelmi eseményt emlékműként tisztelegjenek. A szó a koszorú szó és az -zás képző összeolvadásából képzett általános cselekvést jelölő fogalom; a szövegkörnyezetben előfordulhat a koszorúzást kifejezés is, az igei szerkezet határozói eszközeként.

Elterjedtsége és célja: a koszorúzás része a közösségi emlékezet fenntartásának, jelen van Magyarországon és más közép-kelet-európai kultúrákban. Gyakori helyszínek a temetők, nemzeti emlékművek vagy történelmi események helyszínei, például ünnepi napokon és évfordulók alkalmával, továbbá egyéni sírok megkoszorúzásakor is előfordul.

Rendszerint résztvevők: állami, önkormányzati szervek, hadsereg, vallási közösségek, iskolák és civil szervezetek szerveződnek köré a ceremóniáknak. A résztvevők koszorúkat vagy virágcsokrokat helyeznek el a kijelölt helyen; a koszorúk gyakran örökzöldből készült koszorúkat tartalmaznak, rajtuk nemzeti színekkel és feliratokkal. A menet előtt vagy alatt általában zajlik a rövid beszéd, néma csend vagy felolvasás, és adott esetben katonai tisztelgés vagy díszcsomagolás is előfordul.

Jelentés és szokásjog: a koszorúzás a tisztelet és emlékezés kifejeződése, amely közösségi történelmi tudatát tartja élén. Szokásos helyszínei és formái országonként és közösségenként változhatnak, de a lényegi cél a halottak méltatása és az ünnephez kapcsolódó emlékezet megőrzése. A nyelvhasználatban a koszorúzást tárgyként vagy cselekvésként is előfordul, például mondatrészben: "a koszorúzást végzik."