kortizolszint

Kortizolszint a kortizol koncentrációját jelzi a vérben, nyálban vagy vizeletben. A kortizol a mellékvesekéregben termelődő glükokortikoid, amely a hypothalamus–pituitary–madrig rendszer ACTH-je útján szabadul fel. A hormon fontos szerepet játszik az anyagcserében, a gyulladáscsökkentésben, a vérnyomás szabályozásában és a szervezet stresszválaszában. A kortizol diurnális ritmussal rendelkezik: reggel a csúcs, este és éjszaka alacsonyabb szintet mutat.

Mérésének fő módjai közé tartozik a reggel, éhgyomri vérminta kortizolszintje, amelyet gyakran laboratóriumi módszerrel határoznak meg. A referenciaértékek laboronként és módszerenként változnak, de általában a reggel 5–23 μg/dL (138–635 nmol/L) tartományt tekintik átlagos referenciaértéknek. Emellett alkalmazható 24 órás vizeletkortizol-mérés és nyálból mért kortizol, amely a szabad kortizol szintjét tükrözi és bizonyos klinikai helyzetekben előnyösebb lehet.

Fő klinikai felhasználása a mellékvese- és hypophysis-rendszer funkciójának értékelése: gyanított Cushing-szindróma vagy Addison-kór, illetve más mellékvesekéreg-működési zavarok felderítése. Dinamikus tesztek közé tartozik az ACTH-stimulációs vizsgálat (cosyntropin) az adrenal-torás felmérésére és a dexametazon-szabályozásos tesztek a kortizol-termelés szabályozásának kivizsgálására.

Értelmezés és korlátok: egyetlen érték önmagában nem adható meg diagnózisként; a klinikai kép, ismételt mérések és esetleg képalkotó vizsgálatok szükségesek. Számos tényező befolyásolhatja a kortizolszintet, köztük napszak, akut betegség, terhesség, gyógyszerek (glükokortikoidok, ösztrogének, bizonyos antidepresszánsok), dohányzás és fizikai stressz.

---