konformációja

A konformációja vagy konformáció a molekula térbeli elrendezését jelenti, amelyet a kötéseket összekötő egyszerű (szigma) kötések forgásával lehet megváltoztatni anélkül, hogy a molekula kémiai összetétele vagy kapcsolatai megváltoznának. Ezek az állapotok konformereknak vagy konformációs izomereknek is nevezhetők. A konformációk közti különbségek gyakran a nemkotható kötések és sztereokémiai hatások eredményei, és hatással vannak a molekula fizikai-kémiai tulajdonságaira, például energiára, polaritásra és reakcióképességre.

A konformációk megértésében fontos a konfigúrációval való különbség kiemelése: a konformáció forgatással, egyszerű kötéseken belüli mozgásokkal megváltoztatható, míg a konfiguráció megváltoztatásához kötésszögek megváltoztatására vagy atomi cserére van szükség. Így egy adott molekula konformációi dinamikusan változhatnak, például szobahőmérsékleten gyorsan átmeneti állapotokban.

Példák lehetnek az egyszerű alkánok, mint az etán forgási alagútja: staggered és eclipsed konformációk; a hosszú láncú szénhidrogének esetében a konformációk energia-minimumjai befolyásolják a vegyület viselkedését. A ciklikus rendszerek példája a ciklohexán, ahol a chair és a boat konformációk közötti átváltás energiahatásokkal jár.

A konformáció-elemzést kísérleti és számításos módszerekkel végezhetik: NMR-spektroszkópia, röntgenkrisztallográfia és alapműveleti elméleti számítások, amelyek a potenciális energiaalapú felületeket (potential energy surface) és Boltzmann-eloszlást használják a valószínű konformációk meghatározására. A konformációk ismerete gyakorlati jelentőséggel bír a gyógyszerfejlesztésben és a biokémiában, ahol a kötésekben lévő kinetikai és affinitási különbségek a bioaktív állapotokra vezetnek.