reakcióképességre

Reakcióképesség (reaktivitás) egy anyag azon tulajdonsága, hogy mennyire hajlamos kémiai reakcióba lépni más anyagokkal. A reakcióképességet befolyásolja az elektroneloszlás, a kötés‑erősségek, a funkciós csoportok jelenléte és a molekula térbeli szerkezete. Emellett függ a környezettől is: hőmérséklet, oldószer, nyomás és a jelen levő katalizátorok mind befolyásolhatják, miként indul meg és mennyire gyorsan halad a reakció.

Elméleti megközelítésben a reakcióképességet a kinetika és a termodinamika összefüggéseiben vizsgáljuk. A reakció sebességét általában az aktivációs energia és a reagensek koncentrációja határozza meg; magasabb hőmérséklet és jelen levő katalizátorok gyakran növelik a reakcióképességet. Az elektronikus és sterikus hatások közvetve vagy közvetlenül befolyásolják, hogy mely kötés esik ki vagy alakul át és mely reagensek férnek hozzá a reakcióhelyhez.

Példák közé tartozik a nátrium és a víz gyors reakciója, a halogénekkel való elemi reakciók, vagy a korrózióban megfigyelt anyagok környezetfüggő viselkedése. A környezeti feltételek, például pH, hőmérséklet és jelenlevő oxidálók vagy redukálók erősen befolyásolják a reakcióképességet.

Mérési és alkalmazási vonatkozások: kísérleti módszerek közé tartozik a reakciósebesség vizsgálata és az Arrhenius-egyenlet alapján történő aktivációs energia becslése. Számítógépes megközelítések elemzik az elektronikus szerkezetet és a lehetséges reakcióútvonalakat. A reakcióképesség alapfogalom mind a kémiai kutatásokban, mind az anyagtudományban és a környezetvédelemben.