kivételkezelés

Kivételkezelésnek nevezzük a programozási gyakorlatot, amely lehetővé teszi, hogy futás közben felmerülő hibákat vagy rendellenességeket kezeljük anélkül, hogy a program összeomlana. Egy kivétel egy olyan jelzés vagy objektum, amely leírja a hiba jellegét, és a vezérlést a megfelelő kezelő felé továbbítja. A kivételkezelés célja, hogy a hiba érthető módon legyen kezelhető, a szükséges erőforrásokat megfelelően ki legyenek szabadítva, és a program a lehetőségekhez mérten folytatható legyen.

A futó környezet akkor dob kivételt (például throw vagy raise), amikor egy váratlan állapot történik. A vezérlés a kivételt fogó blokkhoz lép, például try/catch vagy except blokkhoz. A verem felgördül, és a normál végrehajtást megszakítja. Bizonyos konstrukciók (finally, end-of-scope determinisztikus tisztítás) biztosítják, hogy a tisztítási műveletek végrehajtódjanak, akár sikerült, akár kivétel keletkezett.

Egyes nyelvek megkülönböztetik a checked (ellenőrzött) és unchecked (ellenőrizetlen) kivételeket: Java például ellenőrzött kivételeket követel a deklaráláshoz is, míg a C# vagy a C++ más megközelítést használ. A gyakorlati megvalósítás nyelvek szerint eltér.

Gyakorlati irányelvek: kivételeket csak váratlan hibákhoz érdemes használni; legyenek kiszűrhető és jól definiált kivételtípusok; kerülendő a túl általános kivételfogás (például catch(Exception)); a kivételeket érdemes jelenteni és logolni; erőforrások felszabadítását biztosítsák a nyelvi konstrukciók (RAII C++, try-with-resources Java, using C#) segítségével.

Összegzés: a kivételkezelés fontos eszköz a robusztus és megbízható szoftverfejlesztésben, mert lehetővé teszi a hibák kiszűrését, a helyes válaszadást és a stabil erőforrás-kezelést.