killesztés

Killesztés a magyar technikai kifejezés, amely két vagy több alkatrész egymáshoz illesztésének, gyakran külső erő hatására történő rögzítését jelenti. A folyamat során a részek olyan módon kerülnek össze, hogy közös tengelyükkel vagy felületükkel összetalálkozva szoros, általában mechanikai kötést adnak. A kifejezés közöttük létrejövő kötést jelzi, amely lehet állandó vagy fél-állandó.

A killesztés egyik fontos vonása, hogy a kötés általában szoros illesztésen alapul: az alkatrészek interferenciája, súrlódása vagy hasítása révén jön létre a kötés. Gyakorlati formái közé tartozik a nyomásos illesztés (press-fit), samtos vagy kalapálással történő összeillesztés, illetve egy dugó vagy tengely beütése a furatba a rögzítés érdekében. A killesztés gyakran előírja vagy megkönnyíti az alkatrészek gyors, megismételhető összeszerelését, és lehet permanens vagy ideiglenes a tervezés függvényében.

Területi alkalmazása széles: faragott vagy faanyagú illesztések, például tenon-mortise kapcsolatoknál; illetve fémipari összeszerelések – hüvelyek, bushingek vagy tengelyek illesztése interferencia illesztéssel, gyakran hőmérséklet-változtatás vagy kenés alkalmazásával. A megfelelő előkészítés elengedhetetlen: tiszta felületek, pontos tűrések, élek megkímélése, szükség esetén kenés; túl erős killesztés a megmunkált alkatrészek deformálódását vagy repedéseket okozhat.

A killesztés kapcsolódó fogalmai közé tartozik az illesztés, rögzítés és a press-fit. Gyakran a precíz, erővel hajtott illesztések széles családjába tartozó megoldás, de önálló összeszerelési módszerként is alkalmazható.