interferenciája

Interferencia, vagy interferenciája a jelenség, amikor két vagy több hullám vagy jel találkozik, és összeadódik a végeredményben. A szuperpozíciós elv szerint a hullámok amplitúdói összeadódnak, így az eredő intenzitás a fáziskülönbségek függvényében változik. Konstruktív interferenciánál a hullámok fázisban vannak, és az amplitúdó megnő; destruktív interferenciánál a fázis 180 fokkal eltolódik, és részleges vagy teljes kioltódás következik. A jelenség megfigyelhető fényben, hangban és vízfelületeken, valamint a kvantum‑ és anyaghullámokban is elméleti és gyakorlati értelemben.

A fizikai kontextusban az interferenciát gyakran interferométerekkel vizsgálják és használják ki. A Michelson- és a Mach–Zehnder-interferométerek például a fényhullámok pályáinak különbségét alakítják, hogy finom távolságokat mérjenek vagy optikai tulajdonságokat vizsgáljanak. Fény- és hanghullámok koherens forrásaival készített mintázatok szemléltetik a konstruktív és destruktív kioltódást, és a koherencia hosszától függően láthatók a jellegzetes interferencia-frígek vagy foltok.

Más területeken az interferencia gyakran zavaró jelenség. Kommunikációs rendszerekben a jel- vagy rádiófrekvenciás interferencia torzíthatja az átvitt információt, ezért alkalmaznak árnyékolást, frekvenciakiosztást és adaptív szűrést.

Biológiában és genetika területén az interferencia a rekombináció eloszlásának nem véletlenszerűségét jelenti: egy csere esemény megjelenése csökkentheti a következő csere valószínűségét. A kölcsönhatásokat a történeti modellek, például a Kosambi- vagy Haldane-modell írják le.

Pszichológiában memória‑interferencia ismert jelenség: proaktív interferencia esetén a régi információ zavarja az új felidézését, retroaktív interferencia pedig az új információ megnehezíti a régi emlékek felidézését.