súrlódása

A súrlódás olyan erő, amely két érintkező felület között lép fel, és ellenáll a relatív mozgásnak vagy annak megindításának. A jelenség mindennapi életben gyakori és alapvető szerepet játszik a mozgás megvalósításában és szabályozásában. A súrlódás két fő típusa van: statikus súrlódás és dinamikus (kinetikus) súrlódás. Statikus súrlódás akkor lép fel, amikor a felületek nem mozognak egymáshoz képest, és az ellenálló erő addig növekedik, amíg el nem ér egy maximális értéket. Ez a maximális erő Fmax = μs N, ahol μs a statikus súrlódási együttható és N a normál erő. Ha az erő meghaladja ezt a határt, megkezdődik a mozgás, és a dinamikus súrlódás lép érvénybe. A dinamikus súrlódás állandó vagy közel állandó értékű erő, amelyet Fk = μk N jellemez, és általában μk < μs, vagyis a mozgás megkezdése után kevesebb erő szükséges a relatív elmozduláshoz.

A gördülő súrlódás külön speciális esete a gördülő érintkezés következtében jelentkező ellenállás. Ennek erőssége sokkal kisebb, és függ a gördülő test geometriájától, a felületek deformációjától és a kenéstől. A súrlódást befolyásolják a felületek érdesége, az anyagok felületi minősége, a hőmérséklet, a por és a kenőanyagok jelenléte, valamint a felületek tisztasága és nedvességi állapota.

A súrlódás energiafelhasználással járhat, hiszen a mozgás közben része mechanikai energiát átad hő formájában. Ugyanakkor nélkülözhetetlen is: a járás, a szabad teasz, a fékezés és sok gép működése alapul rajta. A hibátlan vagy megfelelően kezelt súrlódás lehetővé teszi a fogást, a meghajtást és a biztonságos működést.