kihallgatást

Kihallgatás hatósági eljárásban zajló szóbeli meghallgatás, amely során egy személyt a jogi szempontból illetékes hatóság kérdez meg olyan tényekről és körülményekről, amelyek az ügy szempontjából relevánsak. A fogalom átfogó lehet: tanúkihallgatás civil vagy büntetőügyben, gyanúsított/vádlott meghallgatása, illetve szakértői vélemény nyomon követése érdekében történő beszámoltatás. A kihallgatások gyakran előkészítő, bizonyítási célú vagy tényszerű tisztázási eljárások részei lehetnek, és különböző szinteken (nyomozás, előkészítő eljárás, bírósági szakasz) fordulhatnak elő.

Eljáró felek és menete: a kihallgatást általában rendőrség, nyomozó hatóság, ügyészség vagy bíróság végzi, a személyt azonosítják, és világosan megmagyarázzák a kihallgatás célját. A jelenlét gyakran kísérőként biztosított jogi képviselő számára, szükség esetén tolmács és értelmező is részt vehet. A nyilatkozatokat írásba foglalják, vagy hang- és/vagy videofelvételen rögzítik, hogy a későbbiekben hivatkozható legyen. A személyt tájékoztatják jogairól, beleértve azt is, hogy védő mellett adhat nyilatkozatot, és általában nem köteles a kérdésekre válaszolni, ha az nyomoríthatja őt. A kihallgatás önkéntességet és tisztességes bánásmódot követel meg; kényszerítés vagy jogellenes befolyásolás csak korlátozottan vagy kizárólagosan használható fel.

Döntő szempont a bizonyítás: a kihallgatás során tett nyilatkozatok bizonyítékként szolgálhatnak, de hitelességüket és jogszerűségüket vizsgálják, és ha a nyilatkozat jogellenesen vagy nyomás hatására született, előfordulhat, hogy kizárják vagy alááshatják a bizonyíték értékét. A kihallgatások célja a tényállítás tisztázása és az igazságalapú döntéshozatal támogatása, miközben biztosítják az érintettek jogait és jogaik gyakorlásának lehetőségét.