nyomozás

Nyomozás a tények felderítésének és a felelősség megállapítását célzó bizonyítékgyűjtésnek a jogi és intézményi folyamatát jelenti. A szó a nyomozni igéből, a nyom után kutatást jelentő nyom eredetű, -ás képzővel képzett főnév. Magyar nyelvben a kifejezés elsősorban a büntetőeljárás kontextusában használatos, de tágabban érthető felderítő vagy vizsgálati tevékenységként is.

A büntetőeljárás keretében a nyomozás gyakran a rendőrség vagy más nyomozó hatóság feladata, amelyet az ügyészség felügyelhet. A nyomozás feladata a bűncselekmény feltárása, a gyanúsítás megalapozásához szükséges bizonyítékok gyűjtése és a tényállás tisztázása. A folyamat magában foglalja a tanúk meghallgatását, helyszínelést, bizonyítékok és okmányok beszerzését, szakértői vizsgálatokat, valamint szükség esetén lefoglalást vagy házkutatást. A nyomozás szakaszában a gyanúsított jogai és védelme kiemelt szempont, így a tájékoztatás, a védelemhez való jog és az eljárás tisztességes lefolytatása alapvető követelmény.

Külső kontextusban a nyomozás kifejezést használják még újságírói vizsgálatokra, közérdekű felderítő kutatásokra vagy emberi jogi és állampolgári vizsgálatokra is. A magánnyomozás, amelyet magánszemélyek vagy vállalkozások végezhetnek információgyűjtés céljából, a személyes adatok védelmét és a magánélet jogát érintő előírások alá esik.

Összefoglalva, a nyomozás centralizált, jogilag keretezett tevékenység a tények feltárására és az igazságszolgáltatás támogatására, amelynek módját és hatáskörét jogszabályok határozzák meg.