házkutatást

Házkutatás a büntetőeljárás keretében olyan rendvédelmi vagy nyomozó szerv által végzett eljárás, amely során a magánlakás vagy más helyszín – például iroda, tároló vagy jármű – területét belépik, hogy személyeket felkutassanak, bizonyítékként szolgáló tárgyakat vagy iratokat kutassanak fel, illetve szükség esetén személyeket elfogjanak. Célja a büntetőeljárásban releváns bizonyíték megszerzése, vagy a szabálytalanságot elkövető személyek felkutatása.

Jogi alap és eljárásrend: a házkutatás általában bírói engedélyhez kötött, vagy írásos nyomozati hatósági rendelkezés alapján történik, és a terület, az időtartam, a kutatandó tárgyak körének részletes meghatározásával történik. Bizonyos sürgős helyzetekben – például a bizonyíték megsemmisülésének vagy elrejteni próbálásának közvetlen veszélye esetén – előzetes engedély nélkül is elvégezhető lehet, de ezt a lehetőséget utólag a bírói felhatalmazásnak igazolni kell. A házkutatást jegyzőkönyvben rögzítik, amely felsorolja a helyszínen lévőket, a kutatott területeket és a lefoglalt tárgyakat; a jelenlévőknek és a védőnek joga van a jegyzőkönyv másolatát kérni.

Jogok és korlátozások: a lakásban tartózkodó személyt tájékoztatják a kutatás okáról és keretéről, joga van védőhöz vagy képviselethez, és bizonyos esetekben a személyes magánélet védelmére vonatkozó korlátozásokat be kell tartani. A lefoglalt tárgyak csak a büntetőeljárás céljából használhatók fel; jogsértő vagy jogellenes eljárás esetén a bizonyíték megtagadható vagy kizárható a bizonyítékalapból. A házkutatás ellen jogorvoslat kérhető.