kapillárisokból

Kapillárisokból egy kifejezés arra utal, hogy egy anyag vagy folyamat kapillárisokból származó, illetve onnan kiinduló. A tudományos írásokban gyakran fordul elő ilyen megfogalmazás, például „kapillárisokból származó minta” vagy „kapillárisokból kiáramló folyadék”.

Kapillárisok a mikrokeringés legkisebb érrendszeri egységei. Faluk egy endothel sejtekből álló egyrétegű cső, amelyhez alapszöveti membrán kapcsolódik. Átmérőjük körülbelül 5–10 mikrométer, így át tudnak engedni erythrocytákat és hatékony anyagcserét biztosítanak a szövetek felé. A kapillárisok fő típusai: folyamatos, fenesztrált és szinuszoid kapillárisok. Minden típus különböző átjárhatósággal és perforációkkal rendelkezik, így különböző szövetekben biztosítják az anyagcsere speciális igényeit.

Az anyagcsere a kapillárisok falán valósul meg: diffúzióval, filtrációval és reabszorpcióval. A folyadék és oldott anyagok mozgását a Starling-egyenlet írja le, amely a kapilláris hidrostatikus nyomása és plazma onkotikus nyomása közötti viszonyból adódik. Ennek eredményeként a vér és a környező szövetek között oxigén, tápanyagok és salakanyagok cserélődik.

Praxishoz kapcsolódóan a kapillárisokból történő mintavétel (kapilláris vérvétel) gyakori az ujjbegyes vérvételnél a cukor-ellenőrzések és gyors diagnosztikák során. Előnye, hogy minimális vérmennyiség elegendő és gyors a végrehajtása; hátránya pedig, hogy a kapilláris vér összetétele eltérhet a vénás vérétől, és az eredmények torzulhatnak bizonyos teszteknél.

Kutatásokban és klinikában a kapilláris hálózat vizsgálata fontos az érrendszeri kórképek megértéséhez. Módszerek közé tartozik a mikrokeringés képalkotása és az endothel marker vizsgálata (például CD31), illetve a kapilláris permeabilitás felmérése. Patológiák között szerepel a kapilláris ritkulás hipertóniában, diabéteszes mikroangiopátiában és gyulladásos állapotokban, valamint a glikokálix integritásának romlása.