mikrokeringés

Mikrokeringésnek nevezzük a keringési rendszer azon részét, amely a legkisebb érhálózatokat foglalja magába: arteriolákat, kapillárisokat és venulákat, valamint a hozzájuk tartozó pericitákat. Ez a hálózat közvetlen anyag- és gázcserét biztosít a szövetek között: oxigént és tápanyagokat szállít a sejtekhez, miközben szén-dioxidot és egyéb metabolikus hulladékokat távolít el.

A mikro-keringés felépítését és működését a vékony érfalak, endothelium és pericyták befolyásolják. Precapilláris sphincterek, kapilláris hálózat és arteriolák között állandó szabályozás zajlik. A véráramlást helyi tényezők és jelátviteli utak összhangja tartja fenn: hipoxia, CO2, pH változások, autoreguláció, és endotheliális mediátorok (nitrogén-oxid, endothelin, prosztaglandinok).

Funkciói közé tartozik a hatékony oxigén- és tápanyagellátás, a szövetek hulladékanyagainak eltávolítása, a szövetek termoregulációja és a gyulladásos válaszok finomhangolása. A mikro-keringés dinamikus és adaptív, reagálva a helyi szükségletekre.

Patológiája a mikro-keringés zavaraiban rejlik: diabeteses mikroangiopátia, hipertóniás és gyulladásos állapotok, sepsis, shock és ischaemiás-reperfúziós sérülés mind fokozzák a kapilláris permeabilitást és vérellátási elégtelenséget. Tünetek közé tartozik a szöveti hipoperfúzió és edema. Diagnosztika során kapilláris vizsgálatot és perfúziós méréseket alkalmaznak: kapilláris vizsgálata (kapillaroscopia), lézeres Doppler-áramlásmérés, illetve sidestream dark-field imaging, továbbá orthogonális polarizációs képalkotási technikákat.

Klinikai jelentősége a kritikus állapotok és a cukoranyagcsere-betegségek kezelésében van; a terápia a mikrokeringés megfelelő működésének helyreállítására irányul, alappillérei a megfelelő volumen- és perfúzió-kezelés, vasodilatorok, gyulladáscsökkentés és az alapbetegség kezelése.