hipertóniás

Hipertóniásnak nevezzük azt a személyt, akinél a vérnyomás tartósan magas. A hipertónia megterheli a szív- és érrendszert, növelve a szélütés, a szív- és vesebetegség kockázatát. Gyakran tünetmentes, ezért gyakran csak rutinvizsgálatok során derül ki. A diagnózis általában több mérés alapján állítható fel, és nyugalmi értékek esetén a vérnyomás 140/90 mmHg felett tekinthető hipertóniának.

Okok és kockázati tényezők: A hipertónia leggyakoribb formája primer hipertónia, amelynek pontos oka nem egyértelmű. Szekunder hipertónia akkor áll fenn, ha más betegség vagy gyógyszer idézi elő. Kockázati tényezők közé tartozik az életkor, elhízás, mozgásszegény életmód, magas sóbevitel, alkoholfogyasztás, dohányzás, stressz és családi előzmény.

Diagnózis: A magas vérnyomás felderítéséhez több mérésre van szükség, és előnyös az ambulanáris 24 órás vérnyomásmonitorozás is. A diagnózishoz figyelembe veszik a beteg kórtörténetét, a szövődmények kockázatát és más kockázati tényezőket.

Kezelés: A kezelés célja a vérnyomás kontrollálása és a szövődmények megelőzése. Életmódváltoztatások javasoltak: testsúlycsökkentés, rendszeres testmozgás, egészséges étrend (például kevés nátrium), alkoholfogyasztás mérséklése, dohányzás abbahagyása. Gyógyszeres kezelésre van szükség gyakran a megfelelő vérnyomás eléréséhez. Csoportok közé tartoznak ACE-gátlók, ARB-k, diuretikumok, kalciumcsatorna-gátlók és béta-blokkolók; a választás egyéni.

Szövődmények és kimenetel: Kezeletlen hipertónia hosszú távon súlyos következményekkel járhat, például szívbetegségek, szíveiségtelenség, stroke, vese- és szemproblémák. A rendszeres ellenőrzés és a kezelési terv betartása jelentősen csökkentheti ezeket a kockázatokat.

Epidemiológia és közegészségügy: A felnőtt népesség jelentős része hipertóniás, különösen idős korban és olyanok körében, akiknél elhízás, cukorbetegség vagy dohányzás is fennáll. A megelőzés és a korai kezelés fontos közegészségügyi feladat.