izomsorvadás

Az izomsorvadás (izomatrofia) olyan állapot, amely során a vázizomzat izomrostjainak mérete és tömege csökken. Ennek eredményeként az izomgyengeség fokozódhat, a mozgásképesség és a testi teljesítmény romolhat. Az izomsorvadás oka lehet hosszú távú inaktivitás, idegkárosodás vagy különböző betegségek, táplálkozási zavarok és öregedés.

Fő etiológiai csoportok közé tartozik a diszuse atrofia (hosszan tartó ágynyugalom vagy immobilizáció), neurogén izomsorvadás (idegkárosodás vagy bénulás miatt denerváció), endokrin és táplálkozási okok (például kortikoszteroidokkal kapcsolatos hatások, Cushing-szindróma, hyperthyreózis, alultápláltság), valamint az öregedéshez kötődő sarcopenia és gyulladásos állapotok vagy cachexia.

Jellemző tünetek a gyakori izomgyengeség, csökkent erő és izomtömeg-vesztés, ami funkcionális korlátozásokhoz vezethet. A diagnózishoz orvosi vizsgálat szükséges: fizikális vizsgálat, izomerő- és méretmérés, képalkotó vizsgálatok (ultrahang, MRI), elektromiográfia (EMG) és szükség esetén izombiopszia. Labor vizsgálatokkal az okok tisztázhatók, például endokrin rendellenességek vagy gyulladás nyomai.

Az izomsorvadás kezelésének alapja a kiváltó ok kezelése és a rehabilitáció. Gyógyszeres beavatkozás az okoktól függően szükséges lehet. A terápia középpontjában a fokozatos, ellenőrzött erőnléti edzés és a fizikoterápia áll, amelyek javítják az izomerőt és a mozgástartományt. Mellettük fontos a megfelelő tápanyag- és fehérjebevitel, energiaellátás biztosítása, D-vitamin pótlás és az általános egészségi állapot támogatása. Szükség esetén a gyógytornász és a táplálkozási szakember együttműködése segíti a progressziót.

Prognózisa az okától függ: diszuse atrophiánál gyakran visszafordítható a gyógytornával és a táplálkozással, neurogén esetekben a javulás korlátozott lehet. Megelőzésként a rendszeres megfelelő intenzitású testmozgás, a megfelelő táplálkozás és a krónikus betegségek megfelelő kezelése segít minimalizálni az izomsorvadás kialakulását.