illumináció

Illumináció a fény létrehozásának és a megvilágításnak általános fogalma. A szó két fő értelemben használatos: egyrészt a fizikai megvilágítás, amikor tért vagy tárgyakat világítunk meg fényforrásokkal; másrészt a történeti és művészeti értelemben a dekoratív díszítés műfaja a középkori kéziratokban, amely fényes felületekkel, aranyozással és részletes miniatúrákkal emeli ki a szövegeket.

Fizikai értelemben az illumináció célja a láthatóság és a vizuális komfort megteremtése. A megvilágítás tervezése során figyelembe veszik a fényforrás típusát (LED, halogén, fénycső), a teljesítményt, a színhőmérsékletet és a fényeloszlást. A jellemző mértékegységek közé tartoznak a lumen és a lux, a színvisszaadóképességet pedig CRI-ben mérik. Környezet- és energiahatékonyság szempontjából fontos a tervezés és a szabályozás.

A középkori illumináció a kéziratok szövegeinek díszítését jelenti: kezdetben az iniciálék és a marginális díszítés, később a miniatúrák és az aranyozás váltak gyakorivá. A művészeti megvalósítás célja a szövegek liturgiai és didaktikai értékének növelése, valamint a látványos, szakrális hatás közvetítése. Ma ezek a hagyományok történeti tárgyként és művészettörténeti példaként élnek tovább.

A napjainkban használatos megvilágítási gyakorlat a lakó- és középületekben az energiahatékonyság és a design összhangját szolgálja, míg a kézirati illumináció a kulturális örökség része maradt. Lásd még megvilágítás, fénytechnika, kézirat-díszítés.