idegtudomány

Idegtudomány, vagy neuroscience, a központi és perifériás idegrendszer szerkezetét, működését, fejlődését és rendellenességeit vizsgáló tudományág. A terület központi eleme a neuronok és idegi hálózatok működésének megértése, az információfeldolgozás mechanizmusainak feltárása, valamint a kognitív folyamatok, a szenzoros és motoros rendszerek kapcsolatrendszerének vizsgálata. A témakör magában foglalja a molekuláris és sejtszintű idegtudományt, a rendszerszintű idegtudományt, a kognitív idegtudományt, illetve a viselkedés- és klinikai idegtudományt.

Történeti áttekintés szerint a modern idegtudomány gyökerei a 19. és 20. századba nyúlnak vissza: Ramón y Cajal és Camillo Golgi hozzájárulásával megalapozódott a neuron-elmelet, míg Charles Sherrington a szinaptikus átvitelt és a reflexfolyamatokat írta le. A 20. század második felében elterjedtek az elektromos és neurokémiai módszerek, majd a képalkotó technikák és a számítógépes modellezés, különösen az 1990-es évektől, amely lehetővé tette a MRI, fMRI, PET, EEG/MEG alkalmazását és a nagy adathalmazok analízisét.

Módszerek között szerepelnek a mikroszkópos és molekuláris technikák, az elektrofiziológiai mérések, a képalkotó eljárások (MRI/fMRI, PET), az optogenetika, a genomika és a számítógépes modellezés/neuroinformatika. A terület kifejezetten interdiszciplináris: szoros kapcsolatban áll a fiziológiával, pszichológiával, számítástechnikai és matematikai módszerekkel.

Alkalmazásokként ideértendők a neurológiai és pszichiátriai betegségek jobb megértése és kezelése, rehabilitációs megközelítések, valamint ideg-közvetített technológiák, például agy-számítógép interfészek fejlesztése. Az idegtudomány célja az agy és az elme alapvető működésének megértése, amely hozzájárul a viselkedés, a kogníció és az általános egészség megértéséhez és javításához.