határozóragos

Határozóragos, vagy határozóragoseként is ismert, a magyar nyelvben az adverbialis (határozói) formát létrehozó szuffixumok összefoglaló neve. Ezek a ragok a melléknevek vagy más származékok végéhez kapcsolódva adnak adverbális jelentést, így a kifejezések módot, helyet, időt vagy mértéket határoznak meg. A határozóragosok a derivációs morfológiában produktívak, és széles körben használatosak az adverbializálásra.

Formálás és morfológia:

A határozóragosok a melléknevek származtatására szolgálnak, és a szótő hang- és toldalékolási illesztését követik. A leggyakoribb végződések közé tartoznak az -an/-en, amelyek például módhatározókat képeznek (gyors → gyorsan, tiszta → tisztán). Ezeket a végződéseket a magánhangzók vocalizációja szerint változtatják, így alakul ki a -án/-én és a -on/-ön alakzat is. Néhány esetben a szószármazékó végződés más, például helyhatározói vagy módhatározói értelemben.

Példák és használat:

- gyors → gyorsan (módhatározó: gyorsan fut)

- tiszta → tisztán (módhatározó: tisztán érkezett)

- közel → közelben (-helyhatározó: a közelben található)

- hangos → hangosan (módhatározó: hangosan beszél)

- magas → magasan (módhatározó/helyhatározó: magasan áll)

Funkciók és korlátozások:

A határozóragosok teljesen produktívak a magyarban, de nem minden melléknevet lehet adverbializálni velük; egyes esetekben az adverbialis jelentést külön szóformájakkal fejezik ki. A végződések kiválasztása a szótő magánhangzójától és hangrendjétől függ, így a különböző morfológiai formák megtalálhatók a nyelvben. Összességében a határozóragosok kulcsfontosságúak a magyar adverbializmusban, lehetővé téve a mondatok gazdag és árnyalt módosítását.