mértéket

Mérték (mérték, plural mértékek) jelentése a magyar nyelvben a mérés, a méret vagy a fok, az adott dolog elvárt vagy megállapított nagysága. A szó alapja a mérni ige, amelynek tőkéjéből származik a mérték. A formában mértéket az accusativus singularum használják, amikor a mérték a mondatban az ige közvetlen tárgya.

Etymológia és nyelvi szerep. A mérték a méréshez kapcsolódó szavak közé tartozik, és a -ék képzővel képzett főnév. A fogalom nyelvi és mindennapi használatban egyaránt általános: fizikai méretre utalhat, de átvitt értelemben is lehet a fok, a nagyság vagy egyensúly jelzője. Gyakori összefüggések között szerepel a mérték fogalmát kifejező kifejezések, például a mérték szerinti mérés, a mérték meghatározása vagy a mértéktartás.

Tudományos és kulturális alkalmazások. Matematikai értelemben a mérték mint számérték vagy funkció egy halmazon végzett mennyiség- vagy méretmeghatározás; a magyar nyelvben a Lebesgue-mérték vagy más mértékelméletek nevei is a mérték fogalomhoz kapcsolódnak. Általános értelemben pedig a mérték a norma vagy standard jelentésével bír, például a társadalmi vagy erkölcsi mércének tekinthető mérték. A mérték kifejezés gyakran előfordul a mérsékletességre és a belső korlátozásokra utaló szókapcsolatokban, mint a mértéktartás vagy mértékletesség.

Helyes használat. A mérték szót és annak accusativus formáját főként akkor találjuk meg, amikor a mondatban a mérték a cselekvés tárgya (például: “A kísérlet során a mértéket pontosan meghatározták.”). A szó tág jelentésű, és a kontextustól függően utalhat fizikai méretre, fokra, vagy általános standardra.