határozóragokat

Határozóragók a magyar nyelv morfológiájának azon toldalékcsoportja, amely a határozók képzésében játszik fontos szerepet. Ezek a ragok a szótőhöz kapcsolódva adnak adverbialis jelentést a mondatnak: módot, helyet, időt vagy mértéket fejeznek ki, illetve más összefüggéseket is jelölhetnek. A határozóragok általában melléknév–tőből vagy igei gyökökből képzett határozókat, illetve egyes esetekben főnévi tövekből képzett határozókat alakítanak.

Funkcióik szerint a határozóragokat három fő csoportba szokás feldolgozni: módkifejező határozóragók (milyen módon történik valami), helyhatározó ragók (hol vagy hová történik), időhatározó ragók (mikor történik). Ezek a ragok meghatározzák a mondatban a cselekvés vagy állapot viszonyát, elrendezését és időbeli vagy térbeli összefüggését. A határozóragok gyakran a szó végén kapcsolódnak a tőhöz, és a magánhangzók illeszkedése a szó végső hangjához (vowel harmony) mentén alakul.

A határozóragok jelképezik a magyar mondatszerkezet egyik gazdag eszközét: lehetővé teszik a rövid, tömör határozói kifejezéseket, illetve a prepozíciók helyettesítését vagy kiegészítését bizonyos szerkezetekben. A használatuk hozzájárul a mondat szemléletmódjához, hangsúlyhoz és stilisztikai árnyalatokhoz. A határozóragok vizsgálata fontos része a magyar grammatikai leírásoknak és a morfológiai elemzéseknek.